Energiapolitika 2000 Társulat

Ezzel a témával foglalkozott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság c. műsora 2013. május 12-én. A műsorban a kormánybiztos és társulatunk elnöke nyilatkozott.

Ezzel a címmel jelent meg a Magyar Nemzet Vélemény rovatában 2012. november 14-én társulatunk elnökének publicisztikája.

Az elmúlt két évtized során kétértelmű helyzet alakult ki az Európai Unióban, amit csak fokozott a kelet-közép-európai új tagországok belépése. Az adminisztratív funkciókat ellátó brüsszeli bizottság erőfölényes helyzeteket próbál teremteni, és ráerőszakolni bizonyos megoldásokat a tagállamokra. A birodalmi ambíciókat tápláló apparátus demokráciadeficitje szembetűnő.

A Magyar Energetikusok Kerekasztalának nyilvános vitáján, 2009. február 10-én elhangzott előadás kibővített változata.

A létfontosságú energetikában „a tízmillió részvényes” tulajdonában csak a Paksi Atomerőmű, a nagyfeszültségű villamos hálózat és a rendszerirányítás maradt. Ezt a maradékot s a benne megtestesülő szakmai tudást nevezzük ma Magyar Villamos Műveknek (MVM). Ezért a maradékért való küzdelem a privatizáció óta folyik. Úgy tűnik, hogy a liberálisok a háromigenes népszavazás után kialakult belpolitikai helyzetben látták elérkezettnek az időt a magyar energetika maradékának szétverésére.

2007. év tavaszán — az energiaprivatizáció és –liberalizáció, valamint EU csatlakozásunk következtében előállt helyzetre hivatkozva A magyar energiapolitika lehetőségei és követelményei c. tanulmányban foglaltam össze a követendő magyar energiapolitika eszmei alapjait és főbb követelményeit. Azóta sok fontos európai esemény történt, a hazai energiapolitikai koncepciót pedig a kormány beterjesztette a parlamentnek. Mindez indokolttá teszi az újabb fejlemények elemzését az említett írásban

Árampiac: a tőke itt is csak a rövid távú haszonszerzésben érdekelt

A média jóvoltából az ország a villanyárverés lázában égett az október 25-e előtti napokban. A még meg sem termelt jövő évi áramunkat adta-vette a 23 kereskedőcég és hat nagyfogyasztó.

2006-os választások után megalakuló második Gyurcsány-kormány első évének energiapolitikai áttekintését adva elkerülhetetlen, hogy a kérdést vizsgálva hosszabb időtávra tekintsünk vissza. Abban széles körű egyetértés mutatkozik, hogy több mint tíz éve nem készült hazánkban átfogó energiapolitikai koncepció, a jelenleg is hatalmon lévő kormány öt éve képtelen a koncepcióalkotásra.

A magyar energetika súlyos állapotát Magyarországon mind többen érzékelik. A lakosság számára is egyre világosabb, hogy a privatizáció és a liberalizáció következményei őket sújtják. De még a liberalizáció nyertesei sem elégedettek. A liberalizált nyugati világ energetikai ellátási zavarairól érkező hírek, és az európai uniós szervezetek energetikai direktívákat javítgató lázas igyekezete is jelzik, hogy baj van az energetikai globalizációval.

Az Európai Bizottság januárban „új” energia- és klímavédelmi koncepciót jelentett be, amelynek célkitűzései: az éghajlatváltozás megfékezése, az energiabiztonság és a versenyképesség növelése. 2020-ig 20 százalékkal tervezik csökkenteni a teljes primer energiafogyasztást, ugyancsak 20 százalékkal az üvegházhatású gázkibocsátást. 2020-ig a megújuló energiaforrásoknak kell adni a teljes szükséglet 20 %-át, a bioüzemanyagok részarányának 10 százalékot kell elérnie. Grandiózus célkitűzések, a

A 2006. november elején az észak-német távvezeték-rendszerben egy távvezeték lekapcsolását követően bekövetkezett, majd Európa nagy részére kiterjedt üzemzavar hátterét célszerű az európai és a hazai energiapolitika szemszögéből megvizsgálni. A liberalizáció következtében a magas szintű üzembiztonság helyébe a befektetett tőke maximális kihasználása, a hosszú távú szemlélet helyébe a rövid távú haszonszerzés, a legkisebb fogyasztói költség helyébe a profit maximalizálása került.

Az Európai Bizottság Verseny Igazgatósága képviselőiből és a Gazdasági Versenyhivatal munkatársaiból álló különítmény rajtaütésszerű helyszíni vizsgálatot tartott a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt.-nél és leányvállalatánál, a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (Mavir) Zrt.-nél.

Az utóbbi hetekben joggal került újra a belpolitika középpontjába a privatizáció, amelyet a neoliberálisok a teljes államtalanítással azonosítanak. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a rendszerváltozás óta végrehajtott privatizáció nemcsak a társadalmi igazságosság elemi szabályait sértette, de több területen nem igazolta a hozzá fűzött gazdasági reményeket sem.

Az energetikai rendszerváltozás a nemzeti energiapiacok globális tőke általi kisajátításaként írható le. A piacok megszerzése az Európai Unióhoz történő csatlakozás előkészítésének jegyében történt. A rendszerváltozás utáni energiapolitika, lényegét tekintve a privatizáció és a liberalizáció jegyeit viselte magán, s az egységes energiaszolgáltató rendszerek szétzilálását eredményezte.

A tervezett privatizációval megszűnne tízmillió magyar "részvényes" érdekérvényesítési lehetősége. Az európai villanypiaci liberalizáció következtében a korábbiaknál is nagyobb monopóliumok jöttek létre. Hét társaság kezében van a termelés több mint 60 százaléka, s további koncentráció várható.